A Művészetek Völgyében idén egymásra találhat múltidézés és jövőízlelgetés, mester és tanítvány, égi és földi, alkotó és befogadó, zene és csend, kép és szöveg, ábrázolás és szó. A taliándörögdi Református Udvar szeretettel várja a kapcsolódni vágyókat.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15, 5
Nem kis feladat több száz emberhez ugyanakkora lelkesedéssel közelebb hozni Istent. Akik az idei Művészetek völgyében munkálkodtak a református udvarban, erre a „képtelenségre” vállalkoztak. Azt mondták, minden fáradozásuk gyümölcsöző volt.
Sokak szerint a legkülönlegesebb helyszín volt mind közül az idei Művészetek völgyében. A taliándörögdi református udvar látogatói szerint a Képtelen kert felszabadította a terheket cipelőket, közelített egymáshoz időst és fiatalt, és még az egyházzal szembeni előítéleteket is lerombolta.
Tükörrel hajított fény, Forró folyosó, Tengerre nyíló ablak – hirtelen nem is tudom, könyvcímekkel vagy kávékölteményekkel van-e dolgom. Az árnyas körtefa alatt berendezett irodalmi kávéházban lassan ráébredek, a frissítő csak ráadás, az igazi felüdülést az irodalmi műrészletek nyújtják. És, persze, a találkozások.
Nála senki sem ütheti meg a mércét. Ha egyáltalán létezik, dróton rángatja az embereket, vagy épp ellenkezőleg: szinte kötelessége teljesíteni kívánságainkat. Számos torzképet vetítünk rá Istenre, Ő azonban türelmesen kiigazítja a róla alkotott hamis képeinket.
Képzelje el, hogy belép egy galériába, ahol képek nélküli keretek lógnak a falakon, mégis azt érzi, azok nem üresek. Hogyan lehetséges ez? Erről beszélgettünk Votin Dóra festőművésszel, akinek Képtelen képek címmel nyílt kiállítása a taliándörögdi református templomban, a Művészetek völgyében.